A 93-94-es Bajnokok Ligája kiírásban az első fordulóban a Honvéd angol ellenfelet kapott, a Manchester United-et. A MU 5-3-as összesítéssel búcsúztatta a Honvédot. Ez időtájt kezdték közvetíteni Magyarországon a Premier League meccseit, amire a kollégiumban sikeresen rákattantunk. A csapat akkori névsora igen tettszetős volt, bár sokan közülük, még messze voltak az igazi hírnévtől. Akkoriban az Old Traffordon a legnépszerűbb valószínűleg egy bizonyos Eric Cantona volt, de a csapattársai sem voltak ismeretlenek a világban:
...Schmeichel, Irwin, Steve Bruce, Sharpe, Pallister, Ince, Hughes, Giggs, Robbson, Kanchelskis, Keane,
..és az akkor még ismeretlen nyeretlen "tacskók": Butt, Scholes, Neville, Beckham. :)
Az első pillanatban elbűvölt a hatalmas, futópálya nélküli angol futball stadionok hangulata, persze csak a tv-n keresztül. A kilencvenes években elérhetetlen álom volt egy mérkőzés az Old Traffordon, de az internet, és a fapados, légitársaságok révén, napjainkra, nagyon is elérhetővé váltak a Premer League mérközései.
Nálam némi mázli faktor is közrejátszott, hiszen a repülőjegyet a páromtól és a kislányomtól kaptam júniusban. Ekkor még nem volt kialakult menetrend az idei szezonra, titkon reméltem, lessz valami meccs. Augusztusig nem lett. A bajnokságban és a kupákban sem keült erre a két és fél napra semmi, a BL.-ről pedig teljesen megeledkeztem, pedig az első csoportmeccset a Leverkusen ellen pont 17.-re, érkezésem estéjére tették. ...egy napig "kissé feszült" voltam amíg sikerült megvennem a jegyemet a megujított membership-em segítségével, de sikerült! Az East Stand-en a vendégszektor, mellé vettem jegyet, (ez volt legközelebb a pályához).
Mivel a "Membership pack" postázása 3-4 hét természetesen az új tagsági kártyámat nem kaptam meg a mérkőzésig (sőt a mai napig sem), így telefonon kellet igényelni nyomtatott jegyet, amit a helyszínen vettem át. Kissé aggódtam, hogy ne legyen gond, mert a Ryanair több mint egy órás késéssel abszolválta a távot, Így is volt még több mint 2 órám a kezdésig, de egy ismeretlen városban, jegyet megszerezni, szállodában lepakolni, vissza a stadionba... szóval izgultam.. mint kiderült alaptalanul, remek a tömegközlekedés Manchesterben. Vonattal a központig (Piccadilly) kb. 15-20 perc, itt átszállás a Metrolink-re Old Trafford megállóig, szintén 20 perc kb, és öszesen 7 font. A megállótól berácsozott rendörségi furgonok, lovasrendőrök közt, szaporodó pulzussal, áramlot a tömeg a stadion felé... :)
5-10 perc séta után sorbanállás nélkül jutottam a jegyemhez, gyors foó a stadion előtt, és irány a szálloda, ami szintén 10perc séta az ellenkező irányban. Itt sem volt probléma, cucc lepakol, 99-es BL mez felvesz, és irány a Stadion, kezdésig még majd 1 óra. Útközben még belefér egy pub egy sörre, és egy valóban finom burger a stadion melleti mobil büfében.
A lelátó felé semmi torlódás. Reneteg ember áramlik minden irányba, de csak büfék előtt kell várakozni, ott is max 2 ember áll előtted. Nagyon profin ki van találva a rendszer, de ez egy olyan helyen ahol hétről hétre több mint 75.000 a nézőszám azt hiszem természetes. A lépcsőkön felfelé kiszűrődik a benti zaj, emelkedik az adrenalin szint, és megpillantom életemben először az "Álmok Színházát" mérkőzés előtt..... mindenkinek kívánom ezt az érzést!!!!!! :)
Remek meccs volt, nem brillírozott a csapat, de így is sikerült egy 4-2 es győzelmet összehozni, Wazza nagyon jó formában van. A németekkel folyamatosan "kommunkáltunk" meccs közben, kb 700-900 Leverkusen drukker volt, de le a kalappal előttük. Nagyon meggyőzőem buzdították a csapatukat.
Természetesen nem volt összehasonlítható érzés a kb 75.000 Manchesteri kórussal, de minden dícséretet megérdemelnek. Meccs után némi kaja, , nézelődés, majd eszembe jutott,hogy megkeresem a átékos kijárót. A csapat nagyrésze beült az előklszített autóba, dudált integetett, és hzament, de páran megálltak autogrammot osztogatni. RvP vel sikerült aláiratnom a jegyemet.
Másnap OT Experience Tour. Gyülekező a múzeum alsó szintjén, körbe a lelátókon, sajtó központ, igazgatói páholy, kispad, játékos kijáró, hazai öltöző, játékos pihenő, "München alagút", a végén pedig "ebéd" a Red Cafe-ban. Ebéd után hoszú órák a múzeumban, és lassan elfogy a második nap is.
Este egy kis városnézés, , majd egy pubban pár sör mellett megnéztem a Chelsea BL vereségét.
A harmadik nap délelőtt a stadionban telt, délután, pedig megnéztem az Imperial War Museum-ot.
Délután a Piccadilly-ről vonattal irány a reptér, nnan pedig haza.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése